[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Hatalmas rendetlenség fogadta: tekercsek hevertek mindenfelé, és alig tudta kivenni a bőrrel bevont asztal lapját a könyvek és pergamenek halma alatt.Casphir bámulatos elmével bírt, de semmi tehetsége nem volt a szervezéshez.Árnyjáró megkerülte az asztalt, és leült, belekotorva az ott heverő pergamenekbe, próbálva felidézni, hogy melyik keltette fel érdeklődését azon a viharos napon.Az egyik tekercs férfiak és fenevadak összeolvadásból született óriási bestiákról tett említést.Őt is éppen ilyen lények üldözték húsz évvel ezelőtt: egy nadír sámán küldte rá azokat, hogy megöljék.A férfi átböngészte a tekercseket, egyesével átvizsgálta, majd a padlóra rakta őket, a lába mellé.Végül felemelt egy megsárgult pergament, és azonnal ráismert a keresett darabra.A tinta helyenként rémesen megfakult, és a lap egy részét gombák falták fel.Casphir a maradékot saját tervezésű tartósító oldatával kezelte.Árnyjáró visszavitte a tekercset a főkönyvtárba, és az ablakhoz lépett.A napfényben elolvasta a kezdő sorokat.„Kuan Hador egykori dicsőségéből mára csak romok maradtak, kopár töredezett peremű romok, hirdetvén az ember semmit sem érő önhittségét.Nyoma sincs az istenkirályoknak, az erős napfényben árnyékuk sincs a Köci-harcosoknak.A város történetét senki sem ismeri a világon, mint ahogy hőseinek és gonosztevőinek regéit sem.Csak néhány ellentmondásos, szájhagyomány útján terjedő mese maradt meg a tűz és jég teremtményeiről, meg a ragyogó fénykardot viselő harcosokról szóló zavaros rege – harcosokról, akik szembeszálltak az emberből és fenevadakból formált démonokkal.Aki felkeresi a romokat, rögvest megérti, mi szüli az efféle legendákat.Le döntött szobrokat lehet látni, amelyek feje farkast formáz, teste pedig embert.Láthatóak még a nagyszerű ívek maradványai, amelyeket látszólag mindenféle cél nélkül emeltek.Az egyik ívet, amelyet Ventaculus, a történész Hador Botorságának nevezett el, tömör gránitsziklába faragták.Ez a legfurcsább darab, mert amikor az ember szemügyre veszi, rábukkan a belső ívpillér piktográfiáira, amelyek elvesznek a sziklatömbben mintha csak a szirt mohaként nőtte volna be.‘Számos ilyen piktográfot lemásoltam, és több munkatársam évtizedekei töltött el azzal, hogy megpróbálta megfejteni bonyolult nyelvezetüket.A teljes siker mindeddig elmaradt.Annyi bizonyos, hogy Kuan Hador páratlan jelenség volt az ősi világban.Építészeti megoldásai és kézműveseinek ügyessége sehol másutt nem bukkan fel.Még ma is áll számos, tűztől feketéllő kő így valószínű, hogy a várost hatalmas tűzvész pusztította el, talán a szomszédos civilizációkkal folytatott háború miatt Kuan Viadorból a kevés lelet került elő, bár Symilia királyának birtokában van egy tükör, amely sosem homályosul el.Elmondása szerint a tükör Kuan Viadorból való.”Árnyjáró szünetet tartott az olvasásban.Ezután a romváros leírása következett, és a város elhelyezkedésére vonatkozó találgatások.A tudományos szóhasználat untatta a férfit, így csak átfutotta a szöveget, míg el nem ért a záró bekezdésekig.„Mint ahogy minden esetben, amikor egy civilizáció elbukik, a mesék arról szólnak, hogy az adott civilizáció gonosz volt.Azok a nomádok, akik azt a területet lakják, ahol egykor Kuan Hador birodalma állt, ember Adózótokról és démonidézésről beszélnek.Vitán felül áll, hogy a városnak kiváló bűbájosai voltak.A szobrok és a részben megfejtett piktográfok alapján gyanítom, hogy Kuan Hador uralkodói valóban értettek valamelyest az eggyéolvasztás ocsmány mágiájához-Igen-igen valószínű, hogy ennek a rettenetes gyakorlatnak az újabb kori példái – a nadírok és egyéb barbár ne’fiek köpött – Kuan Hador örökségének köszönhetőek.Több olyan, szájhagyomány útján terjedő legendát feljegyeztem, amely Kuan Hador bukására vonatkozik.Az egyik legtöbbet mesélt rege a ragyogó kardok visszatérésével foglalkozik.A várni nomádok – a csiatcék távoli rokonai – között a sámánok minden évszak ünnepén egy bizonyos klapanciát ismételnek vég nélkül.Az első és utolsó versszak így szól:Ne keress Agyaglényeket,Kik vésett éjben nyugszanak,Fénylő kardjuk félretétetettSzemük lehunyva szunnyadnak.Várja az AgyaglényeketA halál – ők fénylőn állanak,Várva a rettegett percetHogy végső harcba szálljanak.Összetettebb fordítás olvasható az 5.függelékben.Ventaculus, a történész tetszetős értekezést írt a dalról, amely szerinte a hősi erények haláláról és feltámadásról és a harcias népek között egyáltalán nem szokatlan hűségrendszerről szól.”Árnyjáró a tekercset visszatette az eredeti helyére, és kisétált a könyvtárból.Percekkel később elérte az ünneplőterem melletti központi völgyteraszt.Kiszumu a balusztrádnál várt rá, és az öblöt, meg a mögötte elnyúló tengert nézte.Az aprótermetű kardforgató megfordult, amikor Amyjáró közelebb ért, és mélyen meghajolt.Amyjáró viszonozta bókot.– Keveset találtam – mondta a ra^sninak.– Léteznek történetek az ősi városról, amely egykor ezt a vidéket uralta.Úgy tűnik, hogy a csillogó kardú harcosok pusztították el.– A démonok városa – felelte Kiszumu.– Legalábbis így mondják.– És most visszatérnek.– Ez akár a képzelet szárnyalása is lehet – felelte Árnyjáró.– A város nagyjából háromezer évvel ezelőtt bukott el.A tekercset, amit átolvastam, ezer évvel ezelőtt írták.Egyetlen támadás egy kereskedő és testőrei ellen még nem győz meg.– Én is ráakadtam egy tekercsre.Azokról a nomádokról szólt, akik elkerülik a romokat, mert legendáik szerint a démonokat nem ölték meg: csupán elmenekültek egy kapun keresztül egy másik világra, hogy egy napon visszatérjenek.– Ez még így is kevéske bizonyíték.– Talán – mondta Kiszumu.– De amikor madarakat látok délre repülni, tudom, hogy közelít a tél.És ehhez nem kell az, hogy nagy mada-i.ik legyenek, Szürke Ember.Árnyjáró elmosolyodott.– Mondjuk, hogy igazad van, és Kuan Hador démonai visszatérnek.Mi a terved?– Nincs tervem.Harcolni fogok velük, hiszen razsni vagyok.– Matce-csai szerint a kardod hozott ide.– Ez nem vélekedés, hanem tény.És most, hogy itt vagyok, tudom, Igy igaz [ Pobierz całość w formacie PDF ]