[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Bicegve.Ugyanazzal az egyenetlen járással, amelyet nemrég valamiféle friss sérülésnek tudtam be.De az egy másik kópia volt.Az kellett, hogy legyen.Ez a dettó új.Egyenetlen járásának másvalami kell legyen a magyarázata.A megszokás, talán.Új? Már hogy lehetne új! Hiszen Maharal halott! Nincs minta, melynek alapján újabb másolatokat lehetne készíteni.Nincs lélek, amely továbbíthatná lenyomatát az agyagba.Hacsak nem készített magából néhány bevésett tartalékot is, amelyeket a frigóban tárolt.De a gép, amiből az imént kilépett, egyetlen fagyasztóra vagy kemencére sem hasonlít, amelyet valaha is láttam.Még mielőtt megszólalna, eltűnődöm – valamiféle technikai csodának lettem a szemtanújává? Egy tudományos áttörésnek? A Zarathustra-projektnek talán? Még mindig pucéran, dettóMaharal bepillant tárolóhengerem kis ablakán, mintha valami értékes vagyontárgyat szemlélne.– Úgy tűnik, viszonylag jól van.A szavak egy rezgőrekeszen keresztül jutnak a hengerbe, és odabent hullámokat keltenek az olajos elegyben.– Remélem, kellemesen érzi magát, Albert.Hogy is válaszolhatnék? Tanácstalanul megvonom a vállam.– Van odabent egy beszélőcső – magyarázza a szürke gólem.– Az ablak alatt.Lefelé pillantok, keresgélek, megtalálom.Rugalmas cső, egy maszkkal, ami az orra és a szájra illeszkedik.Amint felcsatolom, megindul a légbeszívás; torkomat először vízzel, aztán levegővel öblíti le, és görcsös köhögőrohamokra késztet.Ennek ellenére megkönnyebbülés, hogy újra lélegzem.Vajon meddig nem tettem?Persze ez azt is jelenti, hogy újra ketyegni kezd az enzimórám.– Szóval – köhögök újra –, szóval a másik szürkéje kivett egy tartalékot a frigóból, és elmondta magának, ki vagyok, mielőtt megromlott volna.Szép.A Maharal-duplikátum elvigyorodik.– Nem kellett elmondania.Én ugyanaz a szürke vagyok.Az, amelyik kedden reggel beszélt az archetípusával.Az, amelyik a holttestem mellett állt azon a délutánon.Ugyanaz a „szellem”, amelyik kedd délután magára lőtt.Az meg hogy lehet? Aztán eszembe jut a furcsa küllemű gép.Újra megnézem a vöröses foltokat, amelyek az inkább újnak tűnő szövet alól pislákolnak elő… és azt hiszem, értem.– Dettófiatalítás.Erről van szó? Röpke szünet után még hozzáteszem:– És a Világkemence el akarja titkolni a felfedezést, hogy fenntarthassa a forgalmát.DettóMaharal mosolya megkeményedik.– Jó helyen kapisgál.De ha csak ennyiről lenne szó… Volnának nehézségek.Váratlan gazdasági következmények.Azonban semmi olyasmi, amivel ne boldogulna el a társadalom.Erősen gondolkozom, és megpróbálom felfogni, mire céloz.Olyasvalamire, ami jóval súlyosabb a gazdasági nehézségeknél?– Milyen… milyen sokáig juthat hozzá egy dettó újabb emlékképekhez, mielőtt nehézzé válna a visszatöltés?Fogva tartóm bólogat.– A válasz az eredeti bevéső személyiségétől függ.De jó nyomon halad.Ha van rá elég idő, akkor a gólem lélek-mezeje elkezd átváltozni, és valami újjá formálódik.– Egy új személlyé – mormolom.– Emiatt aztán elég sokan aggodalmaskodnak majd.DettóMaharal rám bámul, mintha a reakcióimat akarná kikövetkeztetni.De miért akarná kikövetkeztetni őket?Eltűnődök jelenlegi állapotomon, és a hűvös elfogadáson kívül semmi egyéb érzelmet nem vagyok képes fellelni magamban.– Valamit beletett a létfenntartó folyadékba.Nyugtatót?– Egy relaxációs reagenst.Sok tennivalónk van még, önnek és nekem.Nem volna üdvös, ha felzaklatná magát.Hajlamos a kiszámíthatatlanságra, amikor bepöccen.Hah! Clara mindig ugyanezt mondja rólam.Tőle elfogadom, de ettől a bohóctól nem.Nyugtatók ide vagy oda, akkor „pöccenek be”, amikor csak kedvem tartja.– Úgy beszél, mintha korábban már csináltunk volna ilyet.– Ó, igen.Nem, mintha emlékeznie kellene rá.Nagyon régen találkoztunk először, és nem ebben a laborban.Az összes korábbi alkalommal… inkább veszni hagytam az emlékeit.Hogyan reagálhatnék erre a hírre másképp, mint hogy bámulok kifelé a fejemből? Ebből ugyanis az következik, hogy nem én vagyok az első Albert Morris, akit Maharal elrabolt.Sok más kópiámat is lenyúlhatta – azok közül, amelyek titokzatos módon tűntek el az évek során… és amikor végzett, kidobta őket a szemétbe……amikor mivel végzett? A szokványos perverziók aligha férnek össze Maharal stílusával.Megkockáztatok egy tippet.– Kísérletek.Elragadta a dettóimat, és kísérletezett rajtuk.De miért? Miért pont velem?Maharal szeme üveges.Látom benne saját szürke arcom tükörképét.– Ennek több oka is van.Az egyik a szakmája.Rendszeresen veszít el minőségi gólemeket anélkül, hogy különösebben érdekelné.Addig, amíg jól halad a feladatával – elkapja a gonosztevőket, és az ügyfél fizet –, simán elfogadja az esetleges megmagyarázhatatlan veszteségeket, mint a munkája velejáróját.Még a biztosítójának sem jelenti őket.– De…– Persze ennél jóval többről van szó.Úgy mondja el mindezt, mint olyasvalamit, amivel mind a ketten tisztában vagyunk, és unná ismételgetni, mintha már ki tudja, hányszor elmagyarázta volna nekem.És ettől megfagy bennem a vér.Elterpeszkedik körülöttünk a csend.Vár valamire? Próbára akar tenni? Rá kellene jönnöm valamire, olyan bizonyítékok alapján, amelyek majd’ kiverik a szememet?A kemencekisütés utáni pír elhalványul.A megszokott szürke árnyalattal áll előttem, és viszonylag újnak tűnik… de nem teljesen.Azok a bőr alatti foltok nem tűntek el mind.Bármilyen módszert is használ az életelán visszaállítására, nem egyenletes.Tökéletlen, mint egy korosodó filmsztár a legutóbbi ráncfelvarrása után.A felszín alatt ott vannak a megviseltség elmulaszthatatlan nyomai.– Kell… hogy legyen valami korlát.Biztos nem lehet a végtelenségig frissíteni a sejteket.Rábólint.– Mindig is hiba volt a test folytatólagosságában keresni az üdvözülést.Az őseink is tudták ezt, amikor az emberi léleknek még csak egyetlen otthona volt.Ők is tudták, hogy a halhatatlanságot nem a test, hanem a lélek hordozza.A váteszi hang ellenére nagyon is jól tudom, hogy mire gondol – technológiai és spirituális értelemben egyaránt.– A lélek hordozza… Úgy érti, hogy egyik testből a másikba.Pislogok.– Tovább a dettóból egy olyan testbe, amely nem az eredetié?Lassan leesik a tantusz.– Akkor egy másik tudományos áttörést is sikerült megvalósítania.Olyasvalamit, ami a gólemszavatossági idő kiterjesztésénél is jelentősebb.– Tovább – mondja.Nehezen találom a szavakat.– Sikerült elérnie… azt hiszi, hogy tovább folytathatja a végtelenségig, való énje nélkül.Széles mosoly terpeszkedik el az acélszürke arcon; szemlátomást elégedett a válaszommal, mint tanár a kedvenc diákjával.Mégis van valami hátborzongató a vigyorában.– A valóság megítélés kérdése.Én vagyok az igazi Yosil Maharal.22Színház az egész világ…amelyben a keddi zöld újabb árnyalattal gazdagodik…Most van először alkalmam jelentést tenni azóta, hogy nagy nehezen sikerült meglógnom a Világkemence zűrzavarából [ Pobierz całość w formacie PDF ]