[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Max és a felesége most várták második gyermeküket.Annyi anyagot szedtem össze Ruffinékról, hogy azon a héten csak az első részt adtam le.Amikor másnap ebédelni mentem az Alvégre, Miss Callie könnyes szemmel várt.Esau is ott volt, kemény kézszorítással és merev, félszeg, férfias öleléssel üdvözölt.Bárányragut faltunk, és megbeszéltük, amit a cikk fogadtatásával kapcsolatban tapasztaltunk.Mondanom sem kell, az egész Alvég erről beszélt, a szomszédok szerda délután és csütörtök délelőtt egymásnak adták a kilincset, mind az újságot lobogtatták.A Ruffin gyerekeknek fejenként öt-hat példányt postáztam.Már a kávénál és almás fánknál tartottunk, amikor a lelkész, Thurston Small tiszteletes leparkolt a ház előtt, és bejött.Bemutattak neki, úgy látszott, örül a megismerkedésünknek.Nem kellett unszolni, hogy elfogadja a desszertet, azután hosszasan összegezte, miért fontos a Ruffin-cikk a clantoni feketék számára.A nekrológ szép dolog, és miközben a legtöbb délvidéki városban továbbra sem törődnek a feketék halálozásával, Mr.Caudle jóvoltából ezen az egy területen eddig is történt előrehaladás, ám egy ilyen nagylélegzetű, emelkedett hangú elemzés egy kiváló néger családról a címoldalon óriási lépést jelent a faji megértés irányában.Én nem így láttam.Számomra csak egy érdekes, emberi sztori volt Miss Callie Ruffinról és nem mindennapi családjáról.A tiszteletesnek ízlett a sütemény, és mesterien bánt a szavakkal.A második fánknál már egyfolytában a cikket dicsérte.Mivel semmi jelét sem adta, hogy a délután folyamán távozna, végül elköszöntem.Pistonnak egyéb munkája is akadt amellett, hogy a főtér körüli cégeknél nem hivatalosan és nem túl megbízhatóan házmesteri teendőket látott el.Jogosítvány nélküli futárszolgálatként működött.Nagyjából óránként benézett ügyfeleihez – főként ügyvédi irodákba, de a három bankba is, néhány ingatlanközvetítőhöz, biztosítási ügynökökhöz meg a Timeshoz -, és pár pillanatig az ajtó mellett álldogált, a kézbesítenivalót várta.Egy titkárnői fejrázás máris továbbküldte a következő céghez.Ha levelet vagy kisebb csomagot kellett célba juttatni, az irodisták várták, hogy Piston bekukkantson.Bármit fölkapott – persze, csak ha nem nyomott öt kilónál többet -, és kocogott vele a címzetthez.Mivel gyalog járt, szolgáltatása a főtérre és egy-két saroknyi környékére korlátozódott.A munkaidő szinte bármely órájában látni lehetett a belvárosban – csomag nélkül bandukolt, csomaggal loholt.Forgalma javát az ügyvédi irodák közötti levelezés tette ki.Piston sokkal gyorsabban dolgozott, mint a posta, és sokkal olcsóbban is.Semmit sem számított fel.Azt mondta, a közösséget szolgálja, bár karácsonykor elvárt egy-egy sonkát vagy kalácsot.Péntek délelőtt Lucien Wilbanks kézzel címzett levelével futott be.Szinte féltem kibontani a küldeményt.Talán a milliódolláros kereset, amellyel fenyegetőzött? Így szólt:Kedves Mr.Traynor!Nagy érdeklődéssel olvastam a Ruffin családról, erről az igen figyelemre méltó famíliáról írott sorait.Már hallottam sikereikről, de az ön cikke közelebbi betekintést engedett az életükbe.Remélem, ebben az előremutató irányban folytatja munkásságát.Tisztelettel:Lucien WilbanksUtáltam a pasast, de ilyen üzenetet ki ne méltányolna? Wilbanks megveszekedetten radikális szabadelvű hírében állt, aki felkarolja a népszerűtlen ügyeket.Támogatása ilyeténképpen az adott pillanatban mérsékelten megnyugtatóan hatott.Ráadásul tudtam, hogy csak átmeneti jellegű.Egyéb levél nem érkezett.Se névtelen telefon.Se fenyegetés.A tanítás véget ért, beköszöntött a kánikula.A deszegregáció fenyegető, sokak által rettegett szelei fölerősödtek.A Ford megyei atyafiakat fontosabb dolgok izgatták.Egy évtizedes polgárjogi viszály és feszültség után sok mississippi fehér félt, hogy közel a vég.Ha a szövetségi bíróságok megszüntetik az iskolák megosztottságát, talán a templomok és a lakónegyedek következnek?Másnap Slampi részt vett egy lakossági gyűlésen, amelyet egy templom alagsorában rendeztek.A szervezők próbálták felmérni egy esetleges színfehér magániskola clantoni támogatottságát.Népes, ijedt, dühös és a gyermekek megvédésére elszánt tömeg jött össze.Egy ügyvéd kivonatosan ismertette a különféle szövetségi fellebbezések állását, és azon lehangoló véleményének adott hangot, hogy a végső döntés azon a nyáron várható.Előre jelezte, hogy tíz-tizenkettedik osztályos fekete lurkókat a clantoni gimnáziumba, hét-kilencedikes fehéreket az alvégi Burley Street-ibe küldenek majd.A férfiak ennek hallatán a fejüket csóválták, az asszonyok sírtak.Egyszerűen nem bírták elfogadni a gondolatot, hogy fehér kölyköket átvigyenek a vágányokon.Új iskolát szerveztek.Megkértek bennünket, hogy ne tudósítsunk az eseményről, legalábbis egyelőre ne.A szervezők anyagi kötelezettségvállalásokat akartak biztosítani, mielőtt a nyilvánosság elé lépnek.Engedtünk kérésüknek.Kínosan kerültem az összetűzéseket.Egy memphisi szövetségi bíró átfogó iskolabuszprogramot rendelt el, amely két táborra szakította a települést.A városközponti néger gyerekeket a terv szerint a fehér kertvárosokba fuvarozták, és útközben az ellenkező irányba utazó fehér srácokkal találkozhattak szembe.Memphisben nőttön-nőtt a feszültség, emiatt egy darabig nem akaródzott odamennem.Hosszú, forró nyár ígérkezett.Mintha robbanás elébe néztünk volna.Egy hét kihagyással jelentettem meg Miss Callie történetének második részét.A címoldal alján a hét egyetemi tanár friss képe sorakozott.A cikk azt részletezte, mit értek el, mivel foglalkoznak.Kivétel nélkül szeretettel nyilatkoztak Clantonról és Mississippiről, bár egyikük sem tervezte, hogy visszatelepüljön.Nem voltak hajlandóak elítélni azt a helyet, amely másodrangú iskolákba kényszerítette, a vágányok túloldalán tartotta, a szavazásból és a legtöbb étteremből kirekesztette, még a törvényszék parkjának ivókútját használni sem engedte őket.Nem rágódtak a sérelmeiken.Inkább hálát adtak Istennek a jóságáért, az egészségükért, a családjukért, a szüleikért, a kapott lehetőségekért.Csodáltam ezt az alázatot és nemeslelkűséget.Mind a heten azt ígérték, a karácsonyi ünnepek alatt találkozunk, együtt ülünk Miss Callie tornácán, hikoridiót rágcsálunk és anekdotázunk.A hosszas családrajzot egy érdekes adalékkal zártam.Valahányszor egy Ruffin gyerek elköltözött otthonról, Esau a lelkére kötötte, hogy hetente legalább egyszer írjon az édesanyjának.Szót is fogadtak, és szüntelenül érkeztek a híradások.Esau idővel kitalálta, hogy Callie mindennap kapjon egyet.Hét egyetemi tanárból a hét minden napjára jut egy.Alberto tehát vasárnap írt, Leonardo hétfőn, és így tovább.Néha Callie két-három levelet kapott, máskor egyet sem, de mindig izgatottan tette meg azt a pár lépést a postaládáig.Minden levelet megőrzött.Az elülső hálószoba gardróbjában egy halom kartondobozt mutatott nekem, mindegyikben százával halmozódtak a gyermekeitől kapott levelek.– Egyszer majd elolvashatja – mondta nekem, de valamiért nem hittem neki.És nem is akartam elolvasni [ Pobierz całość w formacie PDF ]