[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.– Nem erÅ‘s oldalam az ötletek kiagyalása – mondta Holger1.– De jól tudod a seggedet vakarni – mondta a testvére, és arra gondolt, milyen különös, hogy életében éppen ezek az utolsó szavai.Kétszáz méterrel elÅ‘rébb az út enyhén balra kanyarodott.Nem úgy, mint a kerekeken guruló atombomba, amely egyenes irányban folytatta útját.* * *Blomgren úr és Blomgrenné asszony ismeretségük kezdetétÅ‘l fogva osztoztak egymással abban a meggyÅ‘zÅ‘désben, hogy minden erény legszebbike a takarékosság.Margaréta negyvenkilenc éve fogta szorosan az Å‘ Harryja kezét, aki pedig ugyanennyi ideje fogta kezében, ha lehet, még szorosabban, a család pénztárcáját.FelelÅ‘sségteljes embereknek tartották magukat.A külsÅ‘ és elfogulatlan szemlélÅ‘ inkább csak zsugorinak nevezné Å‘ket.Harry ócskavas-kereskedÅ‘ volt világéletében, az üzletet apjától örökölte huszonöt éves korában.Apja utolsó tette, mielÅ‘tt egy Chrysler New Yorker maga alá temette volna, az volt, hogy felvett a céghez egy fiatal lányt könyvelÅ‘nek.Harry, az örökös ezt mérhetetlen pazarlásnak tartotta mindaddig, amÃg a lány, Margareta ki nem találta, hogy vezessék be a cégnél a számlázási dÃjat és a késedelmi kamatot.Harry azonnal beleszeretett, megkérte a kezét, és a lány igent mondott.A lagzit a roncstelepen tartották, három alkalmazottjukat a bejárati hirdetÅ‘táblára rajzszögezett papÃrlapon hÃvták meg egy pohár (magukkal hozott) borra.Gyerekük nem született soha, Harry és Margareta folyamatosan a gyereknevelés várható költségeit számolgatta mindaddig, amÃg már nem volt miért számolgatni.A lakással viszont nem volt problémájuk.Az elsÅ‘ húsz évben Margareta anyjával együtt laktak annak házában, Eckbackában, egészen addig, amÃg az öregasszony szerencsésen meg nem halt.Fázós természetű öregasszony volt, mindig panaszkodott Harrynak és Margaretának, miért elég nekik csupán annyi meleg a házban, hogy az ablakok belsején jégvirág képzÅ‘djön.Most már jobb dolga van ott, ahova került, a herrljungai temetÅ‘ben, a föld fagymentes mélyében.Sem Harry, sem Margareta nem látta értelmét, hogy drága virágokkal ültessék be a sÃrját.Margareta anyja hobbiból három juhot tartott az út mellett elkerÃtett kis karámban.De a holtteste még ki sem hűlt, noha ab ovo nem volt túl meleg, amikor Harry és Margareta már levágta a három állatot, és szép sorban meg is ette Å‘ket.Már csak a düledezÅ‘ juhakol Å‘rizte emléküket.A házaspár, amint lehetett, nyugdÃjba vonult, eladták a roncstelepet, és már túl voltak a hetvenedik, illetve hetvenötödik születésnapjukon, amikor elhatározták, hogy felszámolják a kertjükben álló korhadó juhakolt.Harry lebontotta, Margareta kupacba rakta a deszkadarabokat, majd a kupacot meggyújtották.Harry Blomgren locsolócsÅ‘vel a kezében Å‘rizte a frissen pattogó tüzet, nehogy átterjedjen máshova is.Mellette állt, mint mindig, felesége, Margareta.Ez volt az a pillanat, amikor az elszabadult kézikocsi a ládába zárt nyolcszáz kilós atombombával nagy reccsenéssel áttörte a kerÃtést, begurult a Blomgren házaspár egykori karámjába, és meg sem állt egészen a lobogó máglya közepéig.– Mi az ördög ez? – kérdezte Blomgrenné asszony.– A kerÃtés! – kiáltott fel Blomgren úr.Majd elhallgattak, és elkerekedett szemmel bámultak a kézikocsi keréknyomában érkezÅ‘, négy fÅ‘bÅ‘l álló kis csapatra.– Jó napot kÃvánok – mondta Nombeko.– Megkérhetném uraságodat, hogy locsoljon egy kis vizet a tűzre, hogy elaludjon? Mégpedig késedelem nélkül, ha szabad kérnem.Harry Blomgren nem válaszolt.És nem csinált semmit.– Mint mondtam, késedelem nélkül.Vagyis most azonnal!De az öreg nem mozdult, nem nyitotta ki a csapot.A kézikocsi fa alkatrészeit nyalogatni kezdték a lángok.A hátizsák már tüzet fogott, és javában égett.Harry Blomgren végül mégiscsak szólásra nyitotta száját.– A vÃz nincs ingyen – jelentette ki.Ekkor következett be a robbanás.Az elsÅ‘ dörrenés hangjára Nombeko, Celestine, Holger és Holger szÃve olyan állapotba került, mint a fazekasé néhány órával ezelÅ‘tt.De még mielÅ‘tt az életük is veszélybe került volna, magukhoz tértek, mert látták, hogy nem az egész régió repült a levegÅ‘be, csak egy deszka.Az elsÅ‘ dörrenést második, harmadik és negyedik követte.Harry Blomgren továbbra sem volt hajlandó vizet locsolni a ládára és a hátizsákra.ElÅ‘bb szerette volna megtudni, ki térÃti meg neki a kerÃtésben okozott kárt.És ki fizet a vÃzért
[ Pobierz całość w formacie PDF ]