[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.– Nem erős oldalam az ötletek kiagyalása – mondta Holger1.– De jól tudod a seggedet vakarni – mondta a testvére, és arra gondolt, milyen különös, hogy életében éppen ezek az utolsó szavai.Kétszáz méterrel előrébb az út enyhén balra kanyarodott.Nem úgy, mint a kerekeken guruló atombomba, amely egyenes irányban folytatta útját.* * *Blomgren úr és Blomgrenné asszony ismeretségük kezdetétől fogva osztoztak egymással abban a meggyőződésben, hogy minden erény legszebbike a takarékosság.Margaréta negyvenkilenc éve fogta szorosan az ő Harryja kezét, aki pedig ugyanennyi ideje fogta kezében, ha lehet, még szorosabban, a család pénztárcáját.Felelősségteljes embereknek tartották magukat.A külső és elfogulatlan szemlélő inkább csak zsugorinak nevezné őket.Harry ócskavas-kereskedő volt világéletében, az üzletet apjától örökölte huszonöt éves korában.Apja utolsó tette, mielőtt egy Chrysler New Yorker maga alá temette volna, az volt, hogy felvett a céghez egy fiatal lányt könyvelőnek.Harry, az örökös ezt mérhetetlen pazarlásnak tartotta mindaddig, amíg a lány, Margareta ki nem találta, hogy vezessék be a cégnél a számlázási díjat és a késedelmi kamatot.Harry azonnal beleszeretett, megkérte a kezét, és a lány igent mondott.A lagzit a roncstelepen tartották, három alkalmazottjukat a bejárati hirdetőtáblára rajzszögezett papírlapon hívták meg egy pohár (magukkal hozott) borra.Gyerekük nem született soha, Harry és Margareta folyamatosan a gyereknevelés várható költségeit számolgatta mindaddig, amíg már nem volt miért számolgatni.A lakással viszont nem volt problémájuk.Az első húsz évben Margareta anyjával együtt laktak annak házában, Eckbackában, egészen addig, amíg az öregasszony szerencsésen meg nem halt.Fázós természetű öregasszony volt, mindig panaszkodott Harrynak és Margaretának, miért elég nekik csupán annyi meleg a házban, hogy az ablakok belsején jégvirág képződjön.Most már jobb dolga van ott, ahova került, a herrljungai temetőben, a föld fagymentes mélyében.Sem Harry, sem Margareta nem látta értelmét, hogy drága virágokkal ültessék be a sírját.Margareta anyja hobbiból három juhot tartott az út mellett elkerített kis karámban.De a holtteste még ki sem hűlt, noha ab ovo nem volt túl meleg, amikor Harry és Margareta már levágta a három állatot, és szép sorban meg is ette őket.Már csak a düledező juhakol őrizte emléküket.A házaspár, amint lehetett, nyugdíjba vonult, eladták a roncstelepet, és már túl voltak a hetvenedik, illetve hetvenötödik születésnapjukon, amikor elhatározták, hogy felszámolják a kertjükben álló korhadó juhakolt.Harry lebontotta, Margareta kupacba rakta a deszkadarabokat, majd a kupacot meggyújtották.Harry Blomgren locsolócsővel a kezében őrizte a frissen pattogó tüzet, nehogy átterjedjen máshova is.Mellette állt, mint mindig, felesége, Margareta.Ez volt az a pillanat, amikor az elszabadult kézikocsi a ládába zárt nyolcszáz kilós atombombával nagy reccsenéssel áttörte a kerítést, begurult a Blomgren házaspár egykori karámjába, és meg sem állt egészen a lobogó máglya közepéig.– Mi az ördög ez? – kérdezte Blomgrenné asszony.– A kerítés! – kiáltott fel Blomgren úr.Majd elhallgattak, és elkerekedett szemmel bámultak a kézikocsi keréknyomában érkező, négy főből álló kis csapatra.– Jó napot kívánok – mondta Nombeko.– Megkérhetném uraságodat, hogy locsoljon egy kis vizet a tűzre, hogy elaludjon? Mégpedig késedelem nélkül, ha szabad kérnem.Harry Blomgren nem válaszolt.És nem csinált semmit.– Mint mondtam, késedelem nélkül.Vagyis most azonnal!De az öreg nem mozdult, nem nyitotta ki a csapot.A kézikocsi fa alkatrészeit nyalogatni kezdték a lángok.A hátizsák már tüzet fogott, és javában égett.Harry Blomgren végül mégiscsak szólásra nyitotta száját.– A víz nincs ingyen – jelentette ki.Ekkor következett be a robbanás.Az első dörrenés hangjára Nombeko, Celestine, Holger és Holger szíve olyan állapotba került, mint a fazekasé néhány órával ezelőtt.De még mielőtt az életük is veszélybe került volna, magukhoz tértek, mert látták, hogy nem az egész régió repült a levegőbe, csak egy deszka.Az első dörrenést második, harmadik és negyedik követte.Harry Blomgren továbbra sem volt hajlandó vizet locsolni a ládára és a hátizsákra.Előbb szerette volna megtudni, ki téríti meg neki a kerítésben okozott kárt.És ki fizet a vízért [ Pobierz całość w formacie PDF ]