[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Két dolgot fogadok meg nektek ezen a mai napon: gyakran ellátogatok hozzátok, és ha segítetek, felvirágoztatom az Orbieu-birtokot.Isten áldjon meg titeket és őrizzen meg egészségben!Ez a beszéd sem franciául, sem a helyi nyelven Séraphin atya fordításában - nem váltott ki a hallgatóságból sem megelégedést, sem elégedetlenséget.Mintha a falnak beszéltem volna.Caboche eközben csodát művelt a kastélyban.Nemcsak „királyi” lakomát készített, de minden szobában begyújtatta a kandallókat, amit az átfagyott hölgyek kitörő örömmel üdvözöltek.Séraphin atyát is megkértem, hogy tartson velünk, sőt az éjszakát is töltse falaink között, s mihelyt az ebéd véget ért, áttessékeltem a könyvtárszobába (így hívták ezt a szobát, bár nagyon kevés könyv volt benne, lévén az Orbieu grófok nem nagy hívei az olvasásnak), hogy ott feltehessek neki néhány kérdést, melyekre ő készségesen válaszolt.- Gróf úr, ne lepődjön meg, hogy nem lát ősz fejet az egyházközségemben.Az emberek előbb meghalnak, mint ahogy a szakálluk, hajuk őszbe fordulhatna, a többség ötvenéves kora előtt, és az asszonyok még korábban.Így hát nincsenek nagyszülők a faluban, és ez sajnálatos, hiszen sok segítséget nyújthatnának a közösségnek.Gyerek sincs sok.Egy részük meghal még egyéves kora előtt, mert a rosszul táplálkozó anyák teje silány, s ráadásul itt mifelénk az emberek megtartóztatják magukat, hiszen az újszülött is csak ételpusztító, és ahogyan nő, egyre inkább az lesz.- Megtartóztatják magukat, atyám? Hogy értsem ezt?- Gróf úr - mondta mosolyogva Séraphin -, a híveim nem gyónják meg nekem, ha a coitus interruptus-t gyakorolják, egyrészt, mert nem tudnak latinul, másrészt, mert nem tudják, hogy ez bűn.És mivel nem gyónják meg - folytatta ravaszkás arccal -, nem is tudom megtiltani nekik.Ezért azután egy-egy családban nincs is több két-három gyereknél.- Ilyen szegények a parasztjaim? - kérdeztem.- Ó, igen, a napszámosok csaknem mind szegények.Egy kis darab földjük van csupán, egy füstös kunyhójuk, amelyben ember és állat együtt él, és csak úgy tarthatják fönn magukat, ha bérbe adják a karjuk erejét.De él az ön birtokán öt-hat gazdagabb paraszt is, akinek elég földje van, hogy jól boldoguljon.Ők mindenképp megtalálják a számításukat, akár rossz a termés, akár jó.- Akkor is, ha rossz?- Ilyenkor ezek a parasztok kevesebb napszámost fogadnak, és kevesebbet is fizetnek nekik.Azután meg nem adják el mindjárt a gabonájukat.Megvárják, amíg az ára emelkedik, s amikor már elég magas, kölcsönadják zálog fejében a kiéhezett napszámosoknak.- Zálogot kérnek?- Egy kis erdőt vagy egy darabka földet, ami végül csaknem biztosan az övék lesz, mivel a napszámos nem tudja másként törleszteni az adósságát.- És a régi intéző, Rapinaud, Orbieu gróf nevében tette, ugyanezt?- Orbieu gróf gabonáját adta kölcsön, de a saját hasznára, mert a zálogba kapott földdarabka végül az ő birtokát gyarapította.- A mindenségit! Kényszeríteni fogom rá, hogy mindent visszaadjon!- Gróf úr - mondta Séraphin, lehalkítva hangját, mintha az érintett meghallhatná, amit mond -, ez nem lesz könnyű.Rapinaud pereskedő ember, és a per hosszú évekig elhúzódhat.Ha tudja, vásárolja meg inkább ezeket a földeket.- Meggondolom - mondtam, igyekezve nem elkötelezni magam.- Csak még egyet mondjon meg, atyám: miért van annyi nyomorék a parasztjaim között?- Mert túl sokat és túl keményen dolgoznak, hajnaltól napestig, s végül mind belenyomorodnak.- Atyám - mondtam -, bár nagyon elszomorított, amit hallottam, végtelenül hálás vagyok mégis, hogy elmondta.Pénzt adtam neki, s kértem, mondjon misét és fohászkodjék Istenhez, hogy az orbieu-i birtok és parasztjai - még a legszegényebbek is -, jobban boldoguljanak a jövőben.A szobámban - amit azért választottam, mert nagy ablakai délre nyílnak, ám februárban ettől semmivel sem volt melegebb a többinél -, bár késő este volt már, nagy lánggal lobogott a tűz, s Loiuson épp az ágymelegítővel foglalatoskodott.- Mit csinálsz, Louison? - kérdeztem szigorúan, de nem barátságtalanul.- A gróf úr láthatja: melegítem az ágyát, mert a tüzet már megraktam, felszítottam, elrendeztem a ruhákat a szekrényben, most pedig le fogom húzni a gróf úr csizmáját, levetkőztetem, végigdörzsölöm a testét szagos vízzel a tűz előtt.Vajon kedvére való lesz ez a gróf úrnak?- Nagyon, főleg ha nem beszélsz hozzám harmadik személyben.És siess: meghalok a fáradtságtól, az álmosságtól és a hidegtől.Ledörzsölt a gyökérkefével.A leányzó kicsinyke volt, de eleven, üde, és nagyon ügyesen végezte teendőjét.Amikor a munkától kipirosodva végzett velem, bebújtam a meleg takarók közé, ő viszont továbbra is csak ott állt a tűz előtt, a karját lóbázta, szemöldökét ráncolva.- Mit álldogálsz és fintorogsz ott? Miért nem mész lefeküdni?- Hová? - kérdezte mérgesen.- Egy padlásszobába, ahol nem ég a tűz, és ahol egyedül vagyok? Mariette a Caboche-ával van, Margot pedig tudja kivel.Én meg haljak meg.a hidegtől, egyedül az ágyban, ahol senki sem melegít?- Louison - mondtam -, tudod jól, hogy a kapcsolatunknak vége lett, amikor a grófné hűségesküt követelt tőlem.- Persze! - mondta diadalmas képpel.- De az esküt Párizsban tette.Így hát az Orbieu-ben nem érvényes!- A kutyafáját! - mondtam, s bármily álmos voltam is, nevetnem kellett.- Micsoda finom különbségtétel! Jó ügyvéd lenne belőled, Louison!Látta már, hogy ellenállásom gyengül, s tovább támadott.- Gróf úr - folytatta -, ha van egy csöpp szíve, megengedi, hogy idebenn aludjak, ebben a karosszékben, a tűz előtt!- Jól van - mondtam -, csinálj amit akarsz!Betolta a reteszt, és az utolsó kép, amit láttam, mielőtt gyertyámat elfújta volna, nevető arca volt [ Pobierz całość w formacie PDF ]